2004.08.25. 16:46
Annyira tiszta ez a mai nap. Annyira szép ez a szám: The Doors - Riders On The Storm.
Odakinn épp eltűnöben vannak az éles fények, de valahogy ez az utolsó pillanat, mikor mégis kristálytisztán látszik minden.
Látom ahogy lenn a kis villamos becsukja az ajtókat, és kedvesen tovább gurul. Innen, most, Én így látom. De mégsem érzem az időt.
Ma megint kaptam egy jó tanácsot: “na, ne agyalj tul sokat! vigyazz magadra. jo legyel. es CU.”
Szeretnék írni egy verset, de ez egy olyan dolog aminek nem tud “parancsolni az ember”. A versnek mélyről kell jönnie, és elő kell hogy törjön!
Szomorú vagyok és mégis ugyanannyira boldog. Jim Morison, nagy hatással volt Rám, és ez most újra előjött. A zene változik, This is the End. De helyette inkább most Moby - We are ALL made of stars.
Kicsit az lett az érzesem, hogy minek írom ezeket most le? Soha Senkkit nem fog érdekelni, még engem Se!