2004.10.16. 09:11
Tudatára ébredt, ma reggel is teremtett Valamit! A teremtés kiidulópontja, hogy az Egységest kettéválasztja, ő a Teremtő.
Lemegy reggelizni, újra visszazuhan abba, ahol a helye van, ahol keresi a sajátjait. A belső és a külső határvonalán, rádöbben, megsejti, de megsem tudja! A lappangó érzés újra életre kel, megvívja csatáját minden nap: ébred, s lehanyatlik! Papirra vetett furcsa beűk a lábnyomok, utána indulok. Egy ködös őszi nap varázsában vagy/és a legszikrázóbb napsütés legboldogabb sugarában fürödve. Mégis elillan, ismét megszökik. Irány a reggeli. Vizsgáljátok gondosana lábnyomot, a “jelet”.