2005.01.07. 00:24
ismét igazolódott, hogy Apa (aliasa Parafa) a legasszinkronabb jóbarát Velem…mert:
…gondoltam ma este aztán én írok soksokat blog..de persze közbejött a mindenféle segítségnyújtási kényszer itthon…aztán meg elolvastam..a zseniális Paradoxon-bizonyítást:)..télleg cool..és mélyen elgondolkodtató, ámde tréfás:)..és kb ennyit a komponálásról.. a VILÁG nagy dolgai ma este hallgatnak!!!..mint a bárányok..egyszer!E!
inkább olvasgattam a múltamat!!…sokmindent leírtam és még így is nagyon keveset…és meglepődök..az elemi erőn mellyel minden kiszabadulhatott, kitörhetett belőlem…máshogy voltam még fiatal!(..persze mindig máshogyan van:)
“
Mert írni kell, mert elszáll a kába pillanat, aminek röpte, mint a vágy, sebesen elzúg, s kialszik csendesen.
Tudat felett, önmagán kívül él egy másik ábránd, minek fényes szárnya soha többé nem jár köztünk.
Leszálló forgatagba mártom lángoló érzések viharzó jelszavát, és amit mutat az nem más, mint maga az álom.
Későn ébredek s aranyszínű hosszú fátyolon át nem ismerem meg, hogy létezik-e, mit át kell lépni, rá kell várni, tudni kell.
Magadnak élsz, s önzőn keresed, ami kiegészít és kéred hangosan, hogy legyen már az amire vágytál.
Tépődsz sorsodon, sűrűn benőtt rengetegbe tévedt szellem vagy, ki csak a mának él és nem látja a ködös erdőt, mi körül vesz, átölel és megfagyaszt.
Lázasan keresed kell-e, hogy legyen valami, amiért az egész létezik és létezik-e a tudat mi mindent éltet.
Érzed közeledtét pusztító önmagadnak, mely újra és újra tudja, hogy létezel és kéri, hogy bírd még tovább, bár tested meghalt és könnyedén lélegzel, tudod, hogy nincs utána semmi, ami tovább él.
Kérve meredsz az ég felé, hogy adjon választ, de nincs ott senki, aki erre képes lenne.
Ködös játékod végül saját színeidhez visz vissza, melyek sose voltak olyan jók, mint az, amit önmagad köré teremtesz.
És félsz mindentől, ami nálad többet ér, többet tud, tovább van.
Próbálod leírni, amit a szellemek üzennek, de nem látod a többi dimenziót amit kívánsz, hogy több légy. Mint önmagad.
Borzalmakból falakat von köréd a butaság, a tömeg, a nép, ami csak sok kis parány lélek összegyúrva egy olyan testté, amit robbantani nem lehet, s aminek fegyvere önmaga.
De itt vagyok én, kinek tolla a végtelent írja, s elméje nem a józanul fortyogó valóság, mit mindenki lát kinek szíve él.
Kérdező hírhozó, lángoló démon, mely most ezt a papírt sorvadó sorokkal, göröngyös tintával tele írja, de ez nem az, ami kell, hanem, ami muszáj.
Írnom kell, míg húz a toll betűt maga után, s míg végleg le nem teszi maga mellé az, kire mindenki vár.
“
ezt még nagyon réges- rég (de télleg..még papírra írtam képzeljétel:)..és elég részegen komponáltam…azt hiszem senki nem látta még eddig rajtam kívül…sokmindent titkoltam…és most belém villan az érzés..lehet hogy nem kellett volna!!!…de tökéletesen jól van ez így is:)… (Karinthy Frigyes: Elôszó)
ps.:amúgy jópofa látni saját magamon, hogy így utólag egy mennyire teljesen más jön át ebből..mennyit bele szeretnék mostani fejemmel magyarázni…pedig akkor egyszerűen csak hazaértem full-elázva és nem tudtam aludni, mert kavarogtam..és akko inkább fogtam papír-toll és lekörmöltem krixkraxal ami jött…aztán fiókba be…csuda hogy előkerült:)