2005.03.20. 22:06
FUrcsa szerkezetbe rendeződtek a gondolataim - játék a szavakkal:)
Novella: {Kijelentő mondat! / Vajon…? / Talán…? / Lehet…?} rovat:
-
“A magányos Bölcs Embert sosem kérdezte meg senki!
Vajon csak ő képzelte el saját bölcsességét, hiszen a Többiek ismerték, olvasták, hallották, de mégsem kérdezte őt senki?
Talán nem volt elég bölcs, ahhoz hogy megértesse magát?
Lehet, nem volt elég akaratereje, hogy olyan környetzetre találjon, melyben teljes pompájában virágozhat, vagy csak nem látta meg maga körül a mindenhol azonosan végtelen Szépséget? -
_Sokmindent nem tudott eldönteni, pedig érezte haladnia kell!
_Vajon ez csak a körülötte rohanó, kavargó Világ különös eszméiből épült be tudatalattijába, vagy egy alapvető Életösztön volt, melyet génjei súgtak neki?
Talán a Bölcsesség is végtelen, így egy véges terjedelem sosem azonosulhat vele?
Lehet, hogy csak az idő és tér dimenziói voltak végesek, gondolati viszont a végteleben szárnyalhatnak bármikor? -
“Gyönyörű a tér és időmentes Galaxis!” - mondta végül!
Vajon megértette valaki?
Talán meghallották?
Lehet elhiszik?