2005.04.05. 21:29
ma reggel meditáltam a napba bele egy fél órát ablakombol nézve kifele fejembe befele láttam, hogy nem látom amit kéne atótül, mert hatalmas fókusz kéne a látásához a saját belsőm is messez van, néha közelebb tűnik a külvilág, de máshog ylesz, mert azt akarom, és a figyelem energia, amit öszpontosítva megoldom a legbelsőmig visszanézést, minha egy tükörben elsülyednék saját szemem tiszta tükrén keresztül bele abba, amit belülről látok kifele, és mögötte áll a valaki akit megtanultam saját magamnak érzékelni, pedig benne van minden, ami néha ugyanaz persze mint a semmi, csak egyikről se igazán tud, maximum sejti, hogy többet láthat annaál, mint a tükör, mert hisz ő maga LÁT, gondolkodik, érez, kérdez, és próbál néha válaszolni, arra ami egyszerű, csak jól elbonyolítja az , aki egyáltalán foglalkozik vele egy picit is, ahelyett hogy csak a furcsa ösztöneit hajkurászva szaladgál, de a szemem mögött, ha sikerülne befelé néznem könnyen láthatnék egyszerre mindent…holnap reggel újra indul az Élet!
