2005.05.03. 08:02
Képzelj vissza,
mikor a legboldogabb perced éppen végetért,
mikor a legszebb álmodból hirtelen felébresztettek,
mikor először értetted meg mi az a szerelem,
de elveszítetted a forró-lángoló érzést.
Érezd át a pillant hidegen lüktető létét,
a végtelen kérdések hatalmas erejét.
A furcsa magányos, kitárult világ,
halkan suttogja fülembe verseit
Hallgatom a képeket, írom a hangokat,
képzelem vissza az elveszített, forró-lángoló érzést.
Éld újra át a legszebb éjszakát,
a táncoló csillagok és a hold mámoros fénye.
Rám zúdul néha minden, ami volt, ami van, ami lesz.
Álmodj fátyolos ég alatt, lágyan pihenő kertben
néma szavakkal játszó apró angyalokról,
kik örökké boldogak, mert nem érthetik egymást.
saját vers..régről..hirtelen előkapva