2005.06.09. 23:53
lassan potyognak ki a betűk a fejemből. Érzem hogy le tudnám most írni Neked a leggyönyörűbb Világoka, amik csakis a testemen belül léteznek. sehol soha máskor. Csillogó Gyöngyszem mely ezüst kagylóba zárva várja, hogy megláthassa a szikrázó csendes napfényt!Ez vagy Nekem Álmomban, egy tündés, egy furcsa mesében, amiről azt tanítják nekem, hogy Élet!
Talán szavaim, csak céltalan gondolat foszlányok lehetnek az idő furcsán hullámzó tengerében, de tudom hogy bennem Mindent megtalálsz. Keressd a Fényt, hisz Te vagy a mesebeli Gyöngyszem.
Lépd át…tudom hogy előtted van, ugyanaz ami előttem a hatlmas fal..ösztöneid súgják a titkos szót: Szeress, hisz én vagyok Isten!
Mesevilág, mit bármikor álmodhatsz. Félelem ami sosem létezett valójában. Értelem, hatalom nélküli, vágy szárnyán, apró utas lehetsz, repülj!
EZ egy ÚJ világ, hisz most teremtem..minden pillanat, csak az enyém, de mindent Neked adnék, ha kérsz!
NE kérj, vedd el, élni és élni hagyni!