2005.07.05. 22:36
Akarattalan gondolat az éjszaka furcsa viharában kavarog.
A szél hideg, az eső mindenkit betakar.
Nincs magyarázat, sokan semmiben sem hisznek.
Írni kéne a vágyról, amit kívülről csak mások láthatnak
Hallgatom a szél dalát, eső kopog a tetőn.
Összetákolt éjszakai szavak kergetik egymást, és furcsa játékukkal talán közelebb vihetnek az Ősi Ürességhez!
-Mennydörgés…szerelem, villámlás, ami a sötétségből meríti igazi fényét!
-Ki olvassa ezt, és mit ért belőle, talán Én magam, a képzelt lény visszatekint majd és látja régi Önmagának vergődő elődjét.
-De mindig elmarad a híres “Történelmi pillanat”. Kevés még a tudat, és persze nem lesz forradalom, pedig azt már úgy megszoktuk már!
-“Ne gondolkodj, LÁSS!”