2005.09.27. 21:29
Tejfölös-ködös város, aszfalt koptatja lábaim.
Csend és nyugalom árad szét az anyagba zárt világból.
A gondolat egész nap álmodik, néha felvillanó különös képekben.
—————————————-
A Valóság talán egy olyan tér ahol minden pillanatban csak egytlen helyen lehetsz.
A pillanatok és helyek összessége az idő és az út.
AZ idő az élet, és egy élethezcsak egy út tartozik.
Miért érzem mégis úgy hogy az időbenbolyongva nem találom az utat?…ez mind illúzió..de olyan fajta ami valósabb a valóságnál.
A fizikai test csak az érzékszerveken keresztül átszűrődő apró része a Léleknek, ami persze nélküle sosem alakulhatott volna ki.
——————————————————————————————————————————————————————-