2005.10.09. 16:16
Apró részletek, az élmények rejtett filmkockáin. Szimbólumok, okok okozatok. Millió rétegű mevilágosodás.
A tárgyakhoz asszociált magasabb rendű gondolatok, amik tudom hogy Léteznek a valóságban.
—–@%——
Egy hagyma gurulászott a Lada anyósülése alatt, hogyan keült oda, nem is sejthetem, de most itt pihen újra mozdulatlanul, mint kifejlődésekor a Föld mélyén. Az asztalomon egy sárga üvegtányéron, egy kiszáradt kamilla tea-filter lett az új szomszédja. A történte, mint mindennek felfoghatatlanul bonyolult, idő-tér-energia-erő körforgás. Mégis én a hagymán keresztül tudhattam meg sokmindent, mert figyeltem. Csodák ezek mind, apró csodák melyekből építkezve egyre közelebb kerülünk a Semmihez.
Tanultam a neuronhálók matekatikai modelljét, és egyre többször érzem, hogy bár rengeteget egyszerűsítve, de leírja Lelkünk működését egy jól körülhatárolt nézőpontból. A figyelem energiájával aktiválhatók azok az apró képtöredékek, melyek alakítják, látszólag érthetetlen hangulatainkat.
—(–@
Egy apró kedves csillogó karika, mely a gyönyörűen mosolygó szem felett lakik. A hajnali fáradtság lágyan varázsolta át a percet. Búcsú, egy addig sosem látott lánytól, a lépcső aljában a Barát már várja hogy hazainduljunk.
Prológus: “Hát szóval…” (Kispál és a Borz : Búcsúzó nap)
(“A Mindenség egységes. / Minden egy. / A különbség csak látszat.” - Á.”)