2005.11.08. 09:42
Halkan pattog a bakelit, a lemeznek vége..nincs rendezőelv..mennyi minden gondolat érintett meg, de mindig menetközben..ilyen korszakot alakítottam..felfordított…
józanul_blogolós-kábultan_élős…
vajon szertefoszlik a sok érdekes asszociáció, ami olyankor a fejemben kergeti önmagát, vagy higgyek benne, hogy tényleg beépül valamifajta valamibe?
most érzem belül mi az új cél (ami persze biztosan illúzió)..a csend..nem is rég még azért nem kellett mert mindig bennem élt, és minden zajom abból táplálkozott (a zene is ugyanannyira a csend ritmikus ismétlődése, mint a hangoké)..most azonban elszabadultak a hangszerek..egy őrült szinfónia..Benne van ebben is MINDEN..csak tekjesen közvetlenül hat, és emiatt feldolgozhatatlan…és most még nincs elég Hitem ennek elfogadására/befogadására…talán ezért kell a csend-ren..amire azt mondják, hogy a Lelke Mindennek..
Minden-Rendek-Lelke…
és már a pillanatban mikor mindezt idepottyantom, tudom hogy csak egy játék az egész..semmi komoly…
simogató őszi napsütés, megcsillan a fátyolos ködben