2005.11.20. 14:45
Tegnap este…interaktív párbeszéd, írásban..:
__Ez meg megint egy Villány2005..mondjuk kicsit hely és időfüggetlen…de benne van a Fény:
__
Hmmm…kicsit firkantsunk ide hamár-homár…képzeljétek..2szer megéreztem mélyen legbelül az EGÉSZ-csendjét.. ezt igazán nem lehet szavakba fogni..tényleg érezni kell..olyasmi, mint az igazán mélyről jövő ZENe..lélekből-lelkedhez..sokat olvastam már a csendről, de nem tudtam felfogni..hogyan lehet gondolatok nélkül érezni a pillanatot a maga teljességében?…hogyan lehet gondolatok nélkül befogadni a Világot?..a külső-belső teljes Valóság/Nem-Valóság-ot…mostmár tudom…és persze nem tudom…leírni mi az, és milyen volt és hogyan történt…()
Hajnalban érkeztem Haza (“Az Otthonom Magamban érem el.” Black-Out: Ezüstkötet-Víz)..forró zuhany..vajaskenyér..és egy Csoki..Ültem..
Viharos álmok, közben furcsa Ébredések (“Minden ébredés, ájult érkezés/Ha nincs ráébredés, minden tévedés”)..ágyból kikelés, tükörkép-vizsgálat…aztán egy kicsit néztem az alattam nyüzsgő várost..arcomon a téli hideg tisztasága teljes fényében tükröződik.
Család..harmónia..szeretet, béke, de legbelül valahogy mindenkiben feszül a LÉT kettőssége..messze vagyunk még..Emberiség..sok szint létezik..de mindegyik csak ugyanannak a dolognak a különböző vetülete..ha Isten a tükörbe néz, a tükörkép, amit lát…az maga a Világmindenség :)
**Kispál és a Borz : Kényszer Érdek, Ösztönélet
**1. Kényszer Érdek, Ösztönélet
Három Nagy Fekete Fabábú
Döntsd le őket, menj el Délnek
Bérelj szobát, fess a falára egy képet
- Amin a tenger öregember
Mégis a lábad közé megy be a sodra
Emlékszel én kövér voltam, te meg
Hal, és behívtál a tóba - Nagy fehér test víz alá száll
Harapj bele, képzelj sebet
Ne kösd be ott néhány bogár
Iszik még, és nincs üzenet
Kedves Mormogó!
Nagyon Szépen Köszönöm Gyönyörű Gondolatod.
(?vajon ki lehetsz?)
“Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.”
http://www.enetation.co.uk/comments.php?user=kalmanp&commentid=1012759&usersite=http://kavics.freeblog.hu/#4553216
http://aliciante.weblog.com.pt/arquivo/mikhail1.jpg
…és akkor most térjünk vissza…a döntések valóságába..köszönöm, hogy velem utaztatok!
ui.: régi versem..és már szerintem volt is kavics…csak most megint van..de azóta már MÁS!!:
“Képzelj vissza,
mikor a legboldogabb perced éppen végetért,
mikor a legszebb álmodból hirtelen felébresztettek,
mikor először értetted meg mi az a szerelem,
de elveszítetted a forró-lángoló érzést.
Érezd át a pillant hidegen lüktető létét,
a végtelen kérdések hatalmas erejét.
A furcsa magányos, kitárult világ,
halkan suttogja fülembe verseit
Hallgatom a képeket, írom a hangokat,
képzelem vissza az elveszített, forró-lángoló érzést.
Éld újra át a legszebb éjszakát,
a táncoló csillagok és a hold mámoros fénye.
Rám zúdul néha minden, ami volt, ami van, ami lesz.
Álmodj fátyolos ég alatt, lágyan pihenő kertben
néma szavakkal játszó apró angyalokról,
kik örökké boldogak, mert nem érthetik egymást.”