2006.01.01. 18:19
…letisztulva
Összeraktam a képeket, varázslatos mikor az Elme valóban rádöbben saját képességeire..persze ezek tervek..régen éreztem már, hogy sikerült kivetíteni egy teljes képet… cél,vagymi..tudom, hogy sokminden nem fog ebből megvalósulni, de egy tökéletesen pozitív fénycsóvaként úszott végig bennem..jól esett..józanul..beépítva a múltat, érezve a képességek és lehetőségek szivárványát, ami mindenki felett ragyog AKI hagyja, és tudja!
Vándorlás a Szimbőlumok kertjében.
Megérkeztem ide, ahol gondolat-lények fonják egymásba a végtelen dimenziókat. A gyermek gyönyörű tisztasága ragyog arcukon, a lenyugvó nap utolsó sugarainak melegében fürdenek.
Kérdőn pillantanak fel Rád: -Vajon értessz-e minket? Nekem jól esik egymás után papírra vetni a szavakat, mert ilyenkor teljesen megszűnhet az szorító idő-illúzió. Nekem jól esik elénekelni a hangokat, magam teremteni azt a mentális teret amely körül ölel. Szerencsém van, sok mindent kaptam, mégis nehezen jönnek most a szavak.
Mennyi elveszett élet, talán pont ugyanannyi születik! Anyag, energia, tér.
Ennyi volt a ma esti termés..és még idefirkantok egy pár múlt darabkát, igazán talán magamnak..:
“Árnyak, formák, démonok. Kié a világ?
Fények, lények, angyalok. Kié az éjszaka?
Tánc, távolság, közöny. Enyém az érzés, köszönöm!”
még egy adag múlt: 