2006.03.03. 22:36
Megcsodálja magát a boldogság körül lebegő kedves mosoly.
Mámor, elvesztve q dimenziókat, talán közelebb rezeghet hozzánk a forrás.
Végtelen játék, információ ami összekapcsolja az Elmét.
Tündér-fényben elmerült képzelet játszik a csenddel, álmomban tiszta a Kép.
A legkisebb pont hatalmas árnyéka lágyan pihen, Isten álmodik.
Csak az üresség látja, ahogy önmagával tölti fel a Teret, Idő teremt rendet!