2006.03.24. 02:28
(“félálomban, kóválygó agyrém. padlón fetrengő álom.”-tegnap)-ma: takaróm burka az anyaméh. telefoncsörgés, megszületek..haló..másnap van, de majd elmúlik ezt is..ez csak a felszín. látom magam kívülről-belülről. a test, a cselekedett, mind csak részeim, most az egész mesél..tudná mi a dolga, de más fele sodródik..tudná hol a helye, de az álom mást akar..érti, látja, tudja, a szavakba zárt gondolatokat és a valódi megismerést is néha. mélyről egy mosoly sugárzik felé, egy tündér, köszönet!
hosszú gyönyörű napok-központban az Élet, és a mögötte lüktető őserők..Fény, Víz és a bölcs Szél.
elpazarolt pillanatok gyógyíthatatlan sebei csalánként csípik a tudatalattikat, de hol van a tudat, ha van alatta/felette?…“A tudat már itt van bennem él/Érzem/A vörös lény körbe jár, széttépem!” (itt) ..indula a NAP!
A kádban a magzatvízben úsztam, játék a fénnyel, a vízzel, telefoncsörgés…de most nem értem oda, ki lehetett10:56?