2006.03.30. 14:05
Mámor kendő, Bíbor szalag…
tunikában a Tündérhegyen álmodik egy lány.
kiírom magamból: a Lény a domb mögött az Árnyékban várakozott. Tőle nem kérdezhet senki semmit, a süket és vak a Lény.
Úgy érezte hogy a végtelenben bolyong, tudta hogy az Élete csak egy furcsa burok, és ő a burokban csücsül.
Nem hallhatja a Csendet,minden ami a Gömbön kívül esik, túl a hallható és látható határán, csak a Képzelet játéka.
kiírta magából, gontolta a Lény. Merre jár a Lány, akinek tudom hogy mosolya túlragyog minden magányt. Az álmokban Él, a fényben táncol, a mennybe juttat, a pokol messze, pedig az eszem tudja hogy mindig közel!