2006.04.29. 15:21
“Nem tudom, hogy egy kristálypohár volt-e rumos teával, vagy egy apró kulcs…“
-elme-rül-és: víz-fény-álom
_..ahol a szél, a napban oldódó bőrömmel összeér: tér-idő-gondolat - _koncetrálva megpróbáltam kizárni a kavargást..
.._a selymes folyóban kavargó élet, a fűben nyüzgő apró lények, a levegő kecses madarai, és az ellopott tűz útnak indultak, hogy megjelenhessenek az elmémben. - _a tudat betölti a teret
A gömbbe zárt létezés barátságosan körbenéz, útnak eresztve a két Jóst, kik benne küzdenek, hogy áttörve időt és teret kivetítsék önmagát. Vizsgálja a képeket, de tudja hogy mindez csak illúzió, játék az elképzelt életek filmjeivel. Tudja már azt is, hogy a mélyben mindig ott a válasz, ami nélkül nem létezhet a kérdés. Csiszolgatja a szavakat, közben elmosolyodik a belül megvillanó emlékeken: az egész valójában visszafele van megírva.
A megnyílt hömpölygő összemosódó dimenziókban, viszont nincsenek irányok, eltűnnek a sajátértékek. Minden értelmet kaphatna, ha létezne a hely ahol a teremtés nem a szétválasztás: az egység nem kétség!
Visszatér a két Jós, de ő elfáradt, nyújtózva hajtja le fejét az álompázsit puha szőnyegére.