2006.05.13. 11:52
Ego rovat:
Elkalandozás eleje
_ Kintről egy tökéletes tavaszi Nap gyönyörű alakja hívogat, elmerengek rajta mennyire furcsa is az emberi természet, most nem általánosítva, csak szigorúan az enyém, mint ember és természet. Kergetőző, zümmögő bogarak, madarak, és a zöldülő falevelek: lágy susogás. Szavak és érzések, akik csak azért bukkannak fel, mert itt és most teljesen mást kéne csinálnom. Hirtelen képtelen vagyok beleélni magam a tudományba, és csak merengek a langyos fuvallat halk hangjait hallgatva._
_ Belül feszít a tudat: tudom nem élvezném ennyire a pillanatot, talán oda se figyelnék rá, ha nem lenne a furcsa kényszer, ami miatt sóvárognom kell valami után. Csak kényszer szülte elképzelt idill, amit most kitekintve látok._ Mindenre rávetítem önmagam.
_ Tudom nem nagy ügy ez az egész: egyszerű, és mindenki ezerszer átélte már, bárhol bármikor. Nekem meg most segít ez a kis szösszenet, abban hogy visszabújjak a magasztos gondolatok kusza világába, ahol a papír virtuális és szellemi síkján kattoghat tovább ez a high-tech írógép._
Elkalandozás vége..tik-tak-tik-tak
Tündér asszociáció rovat (.. egy blog legyen színes-érdekes:):
visszacsatolva picit a novellához…és köszi mindenkinek a reakcíókat….na de mostmár télleg back2work!