2011.02.15. 15:41
Most is olyan, mint mikor régen az írógépbe tekert üres lap felett lepöttyintettem valamelyik betűt, takk, varázslat, betű a papíron. Ezek az első igazi betűk, a belső hangom.
Mindenfele tenger, nem is találom igazán az éleket a rengeteg hullámzó hang között. Papír és toll, jobb volna most firkálni, olyan indiai kis zöld naplófüzetem féleséget lehet. Indulás előtt lapoztam a gyűrött lapok közé, és nagyon jól esett. Ilyesminek szánom most ezeket a sorokat is, de hamár így nekiveselkedtem a gépnek, akkor maradnak a billentyűk.
Inkább mégsem azt írom ami, olyan konkrét. Magam most, és az ujjaimat vezérlő szándék. Szavak helyett inkább hullámzó betűk, de én még mindig egy nagy berregő hajóról szemlélem önmagam hullámait. Már egy ideje csak hajózom a valódi mélység felett, mert hajózni jó és fontos dolog. Volt rá sok időm előtte, hogy kellemes öblök langyos vizeiben lebegjek, lubickoljak. Visszaolvasva az akkor írtakat, mostmár tudom hogy csak öblök, a hatalmas nyílt víz szélei. Most érzem már a nyílt vizet, és tudom azt is, hogy meg kell ismernem és értenem. Egyenlőre még csak állok a hajón, de belül talán érzem, mi az ami felett haladok.
A Metafóra kedvesen tovább libben a szélben. Szeretném hagyni, elengedni és megint csak lenni hullám. Figyelem most kicsit, mitől más érzés leírni a gondolatokat, mint hagyni őket kuszán hancúrozni. Szigorú formák a mondatok, gyönyörűen erősek, és tiszteletet parancsolnak a keszekuszaságban.
Annyira rég prób áltam már ezt a mostani gyakorlatot, hogy 4 bekezdés alatt el is fáradtam. Befejezem most, mert erőltetni nem szabad az ilyesmit :)
Most is olyan, mint mikor régen az írógépbe tekert üres lap felett lepöttyintettem valamelyik betűt, takk, varázslat, betű a papíron. Ezek az első igazi betűk, a belső hangom.
Mindenfele tenger, nem is találom igazán az éleket a rengeteg hullámzó hang között. Papír és toll, jobb volna most firkálni, olyan indiai kis zöld naplófüzetem féleséget lehet. Indulás előtt lapoztam a gyűrött lapok közé, és nagyon jól esett. Ilyesminek szánom most ezeket a sorokat is, de hamár így nekiveselkedtem a gépnek, akkor maradnak a billentyűk.
Inkább mégsem azt írom ami, olyan konkrét. Magam most, és az ujjaimat vezérlő szándék. Szavak helyett inkább hullámzó betűk, de én még mindig egy nagy berregő hajóról szemlélem önmagam hullámait. Már egy ideje csak hajózom a valódi mélység felett, mert hajózni jó és fontos dolog. Volt rá sok időm előtte, hogy kellemes öblök langyos vizeiben lebegjek, lubickoljak. Visszaolvasva az akkor írtakat, mostmár tudom hogy csak öblök, a hatalmas nyílt víz szélei. Most érzem már a nyílt vizet, és tudom azt is, hogy meg kell ismernem és értenem. Egyenlőre még csak állok a hajón, de belül talán érzem, mi az ami felett haladok.
A Metafóra kedvesen tovább libben a szélben. Szeretném hagyni, elengedni és megint csak lenni hullám. Figyelem most kicsit, mitől más érzés leírni a gondolatokat, mint hagyni őket kuszán hancúrozni. Szigorú formák a mondatok, gyönyörűen erősek, és tiszteletet parancsolnak a keszekuszaságban.
Annyira rég próbáltam már ezt a mostani gyakorlatot, hogy 4 bekezdés alatt el is fáradtam. Befejezem most, mert erőltetni nem szabad az ilyesmit :)