2006.07.01. 13:27
kavargó-bizsergő környezet-külső-belső–mindenféleösszevissza Rovat:
_nem igazán megy most a szavakba öntés, nem igazán megy most a zenével dalolás, nem igazán vannak most képek..pedig minden sokkal igazibb mint bármikor ezelőtt!..talán pont ezért, érdekes kis pontban kuksol most az állapotom..furcsa, azt érzem mintha lenne kicsit negatív csengés a mondatokban, közben minden pozitív is..még új nekem ez valahogy, és nem tudom kifejezni jól..parányi szárnypróbák, fénypróbák, hangpróbák zümmögnek körülöttem.
Soksok jóbarát, soksok szerelem, soksok valóságos álom-érzem magam körül a teret feltöltő mentál-masszát..materializálódik a gondolataimat, érzéseimet körülfonó lágy, semleges, sűrű folyadék..magzatvíz ez, ami a következő születést előzi meg talán…felébredve a burokban, érzed ahogy pulzál minden, anyatermészet-szívdobogás..megpróbálok körülnézni, beengedni mindent.
Tegnap Egy TELJES JÓZAN nap(..és itt most még a munkát is drognak számítom..).szabad vagyok..szabad nap..ünneplem az életet!..vissza-pörgetem a filmet..oda-vissza..és bizsereg mindenem…a nap felkel és lenyugszik, és újra felkel…nem tudom kitárni ami bennt van..nem itt, nem szavakkal, nem képekkel, nem hangokkal…majd inkább akkor mikor Veletek leszek!..
Hatlmas fénykörök, parányi közepükben csücsülök, egy kedves dombtetőn. körbe-vesz minden..átölelnek a memóriám által megtöltött pillanat-regiszterek..kedvemre pörgetem a gömbfelszínt, és mindenhonnan mélyebb tartalmak sugároznak felém..az emberi érzékelés csodájának mindeannyian birtokában vagyunk..kívánom minden érző lénynek, hogy megtapasztalhassa a mélységek és magasságok üzenetét.
Hullámok viharok, hidegek, melegek, mosolyok, könnyek, életek, könyvek, tenni, menni, inni, enni, adni, venni…mennyi gondolat!_
Na ezt most nem olvasom vissza..csak kihömpölygött jólesett..köszönöm nektek!..még idefirkantok egyet a füzetből:
június elseje - erzsébet tér..(just wasting time:):
“Betűket írok, szavakat olvasol.
Szabad szavak, gondolatok, félénken bújnak elő az árnyékból.
Az üresség bármilyen formát magára ölthet, és talán nincs is más dolga.
Az akarat mindig falakba ütközik.
Vallomás - egy toll vonás, játék papír, mese tinta.
Lebegj inkább; ha nem tudom, hogy eltévaedtem, akkor csak Te hiheted azt. Túl bonyolult és magányos ez a hang: nem én vagyok. Tudom már, hogy bennem van a Másik.
Hangulat, hagyni kell, sodorjon, józanul mámorban.
Csip-csiripp..minden részem része minden!
Természetes állapot..tik-takk gondolat. (nincs fonál)
Szembe néző szem, elétszerű élet.
Néma beszéd, a papír hallgat, kinek szánom ezt?
Feldíszített pillanat, színes vallomás - örök dimenzió!”