2009.08.21. 22:28
rengeteg csodaszép érzés most mindenfele, merre, merre, kezdjek bele.
milyen jó hallani/olvasni/tudni hogy kik olvasnak ide bele. Meg nagyon jó nem tudni is, és kíváncsian sejteni, hogy majd kiderül még mindenféle. A játékos gondolatok szerteröppenve, akár egy athéni tengerpartra, akár Skóciába, vagy talán még a Mátyás hegyre is fel.
Mi meg most itt vagyunk,pici városban sétálunk , egy nagy dombra lecsücsülünk, biciklizünk, eszünk Kobucit, iszunk Mixcsört, 
hallgatjuk a vidám zenéket és olvadozó fagyikat nyalunk a forró napsugarak fényében.
Megpróbálok most egy picit távolítani, kicsit messzebbről nézni magamat, de olyan erős a sok boldog pillanat-emlékből sugárzó pulzáló energia, hogy még mindig magába húz vissza, Mesélni szeretné nektek, ahogy éjfélkor hazasuhant az üres városon át, Budapest mesebeli éjszakai fényei között. Csak mondja, mondja, hogy minden pocaksimogatáskor elönti valami új érzelem, és tudja, hogy jó irányba halad, összeszedett átgondolt lépésekkel, afelé az út felé, ahol talán könnyedebben, természetesebben áramlik szét, és keveredik össze minden. Nem olvassa vissza a mondatokat, csak felnéz és csodálja a kupolát, amint arany fényekben emelkedik ki a sötét Világegyetem hátteréből.
Pedig gondolkodtam, hogyan tudnám egy pici valamibe besűríteni ezt a sokmindent, de ezek most nem a szavak lesznek, és nem is a hangok..kockául, valahogy úgy írhatnám le amit csinálni szeretnék, hogy a saját kis kernelembe próbálom majd befordítani az érzéseket..nem-kockául: a lelkem szárnyainak bontogatására fordítom.
Elmerengek a dolgokon .. 
.. szép álmokat mindenkinek!