2013.10.04. 21:28
Asszem mikor fényvillamosra vadásztunk és előtte beültünk és dumáltunk. Több mint egy éve volt, mert emlékszem azt mondtam, hogy 33 évesen majd kiveszek egy hónap szabit, és könyvet írok. És ezt komolyan gondoltam, akkor és ott, és azóta valahogy elég messzi került a valóságomtól a gondolat. De az az izgalmas, hogy a belső utamtól nem került messze.
Érdekes mert ezeket a sorokat egy email-ként kezdtem el, de közben persze kavics posztnak is szántam valahol tudat alatt. És az első pár sor után rájöttem, hogy jobb lesz nyílt levélként kavicsosítani.
Konkrétan el tud repíteni az írás, írogatás, de most olyan van, hogy hamar tova-röppen a pillangó. Pont ott mikor kívül csusszanok a suhanó törékeny lényegburokból, mikor rendszerezni kezdek.
Visszakanyarodva hozzátok, hogy miért pont nektek és most. Hát mert hiányzik a búrátok, a komoly/talan észosztás, dimenzió vándorlás. Érdekes visszagondolni a veletek összekapcsoló dolgokra. Így most hogy van egy távlat,egy kis időszakos távolság. Ennek is van varázsa: valami tisztító hatás, módosul, érik, finomabb szintekre is behatol. Néha még akár össze is tud rándulni abba a végtelen tér nélküli pontba, ami valamiféle érzés-eszencia.
Na ezt az előző fejezet második részét, most direkt nem olvasom vissza. Csak úgy hagytam hogy önmaga körül kavarogjon a dolog. Ez a fejezet meg legyen rendezett. Jólesik most felétek gondolkodni ebben a virtualitásban. És talán ez akkor most maga a könyvírás. És már a második fejezet alapjai kristályosodnak. Köszönöm ezt nektek! Mehet a poszt :)
illusztáció: Rozgonyi Sándor - Fényvillamos