2014.01.29. 14:51
Most persze inkább dolgoznom kéne, ebben a pár percnyi szusszanásban, de ez most még annál is fontosabb. Ezt most azért is tudom, mert nemrég visszaolvastam Ambrus és Bobó születős bejegyzésemet, és az JÓ és FONTOS, hogy legyen!
- Január 26. 5:55 perckor ITTHON megszületett a legkisebbik lányom Anna Málna. Egy nagyon hosszú fejezet lehetne itt az otthon szülés csodáiról, de most nincs. Nagyon zajlik az élet, csodálatos lebegős kavargó Élet. Ez most nem messzi földeken utazós, hanem megszokott helyeken történő legcsodálatosabb, legmélyebb pillanat csokor. Máshogyan élem meg, mint Ambrust és Borkát, egyenlőre valahogy sokkal könnyebbnek érzem legbelül, még akkor is mikor kívül nehéz és fárasztó. Érdekes kettősség, az a fajta, mikor egység a kettősség.
(Ez mostanában a lelki fejlődésem útja is. Titokban a Teljesség felé-t hallgatom, de csak nagyon csipetnyiket, mert különben felizzik és kiszárad az alsó szemhéjam. A szív-mantrák viszont szépen lecsendesítenek mindent. De ez a fejezet nem igazán ide tartozik, szóval zárójelbe teszem)
Ami viszont nagyon ide tartozik, az a mai HÓesés. Csodaszép és varázslatos a gyerkőcöknek. Nekem most csak rajtuk keresztül varázslat, mert túl sok a többi dimenzió. Viszont megint egy Ambrus mondással zárok, mikor reggel kikukucskáltunk a függöny mögül a havas fákra: “Málna varázsolt nekünk havat, egy igazi tündér!”.
