2013.01.08. 23:35
Hello2013 (nagyon vicces, mikor ezt írom, pontban 0óra 0perc van csak persze nyolc nappal később). Nagy-nagy buli volt odafent, kultikus, klasszikus, mindenfélikus, de alapvetően masszív észjátékosos :)
Épp csodaszép hó esett le pár óra alatt, így hát kifele fordultam (a befelé forduláshoz), hogy gyönyörködhessek benne, a meleg szobából a panel ablakon keresztül. Innovatív testhelyzetben: párnán lótuszülés, a masina bedig a babzsákon van, így kényelmesen beállíthattam a gépelő magasságot. Még nem megy 100%osan a vakon gépelés, de azért nagy-nagy fejlődés érzés ezen a téren. (pusztán annak köszönhetően, hogy sok-sok karakter elhagyja az ujjbegyeimet napközben:)
Munkálkodás fronton is jó nagy adag fejlődések, szinte követni sem tudnám magam, ha picit kívülről szemlélném a dolgot, így inkább most benne maradok teljesen, és bele sem kezdek itt a részletes mesélésbe. Azon mondjuk eltöprengtem most egy pillanatra, hogy akkor én most szabadúszó volnék, lehet ez inkább most az “Indie Developer”, ami vagyok. Franc tudja, nincs most keret ezen törpölni sokat, majd eljön annak is az ideje :)
Már várom a hamarosan újra induló 6 hetes tematikus jógulást, és közben edzem kicsit külön a gyökér csakrát intimtorna gyakorlással. Egy izgalmas kísérletet is beemeltem, mert ezt ketten is javasolták (Yogi Bhajan & Kriston A.) - hideg zuhany. Ami viszont fura, hogy amennyire érzem, hogy kidolgoztam magamból a szívcsakra puklimat (a fizikai kisimító iszappakolósdi még kicsit várat magára), most belehuppantam egy torok összehúzódósdiba. Úgyhogy nem áll meg az expedíció, a kutatás egy csakrával feljebb (vagy inkább lejjebb) halad tovább. Habnak a tortára pedig, hogy egy könnyed de mély ZEN könyvvel is haladok szépen lassan, de az még nagyon csak az elméleti síkokat súrolgatja.
Szuperkevés idő van mostanság önreflexióra, pedig tudom hogy ez nagyon JÓ. De valahogy mégsem érzem azt, hogy túllépné a küszöböt a hiánya. Ennek is lesz majd ideje, és most sokkal jobb ami helyette van. A szándékosan ide a végre tartogatott két fejezet, csak hezitálok, hogy milyen sorrendben pötyögjem le őket. De még előtte ide passzol a folyamatos háttér-susmorgó gondolat: a nagy kavics-könyvről, de ez még titok (alapvetően nekem is :)
Bobó és Ambu az összes minden pici zugot kitöltenek bennem. Feltötik, jó nagyokat kavarnak rajta, és közben szinte felfoghatatlan intenzitással vibráltatják az érzelmeket, gondolatokat, testbeszédet és őszinteséget. Szerencsére elég sok idő van velük lennem, de annyira jó lenne még sokkal jobban ott lenni minden apró pillanatban, ami fénysebességgel suhan el. Sok-sok képet meg videót csinálunk rólunk, amit nagyon jó visszanézegetni. Lassan sajnos érzem hogy lemerül a ma estére megmaradt pici szabad energia, így nem tudom ezt a fejezetet ennél hosszabbra kanyarítani. Pedig volna miről :)
Tündér kedvesen szuszog a nagy ágyban, ahová reggelente az aprónép is mindig becsatlakozik a hentergésbe. Most viszont én bújok mellé.