2017.03.30. 22:41
Nincs még kedvem aludni, viszont már volna régóta kedvem ide pötyögni. Holnap majd jó álmos leszek, de azért pötyögök. Vicces lenne egy olyan számláló ami tudná, hogy eddig összesen hány karaktert írtam már le életemben.
Belesimulnék ebbe a tavaszba, amit teszek is. Gyönyörű ez az évszak, talán a legszebb, az élet előtör, kavarog és táncol mindenben, a kert-csoda. Nagyböjt van, amit majd remélem egyszer tényleg végig tudok élni úgy ahogy kéne. Letisztulva, kitisztulva. Sajnos sokkal többet cigizek, mint kéne. Mondjuk lehet újraindítom most az előző posztos “putdown számlálót”, 42 napja nem cigiznék ha tartottam volna. Valahogy túl kéne ezen lendülni, majd kíváncsi vagyok egyszer sokára újra olvasva ezt mi lesz/volt a megoldás. Tudom, hogy bőven elég erős vagyok, hogy megoldjam, de meg is kéne mutatnom ezt az erőt, alapvetően magamnak, mert különben mégsem. Majd alakul.
Sokminden más is alakulgat bennem a mélyben, csupa komoly dolog, de nagyon messze vannak még a megfogalmazhatóságtól. Volt nemrég egy pár napos elég negatív hangulatom, és az volt benne a jó, hogy mélyen sikerült elemezgetnem, nem siklottam át felette. Teljesen nem a szavak szintjén mozgott ez, és egyáltalán nem a mindennapos feladatok terében. A teljesség dimenziójában rajzolódtak ki minták, formák amik engem jelentenek.
Az az érdekes bennük hogy ezek nem szétbontható formák, amolyan mély intuíciók inkább. Nem lehet őket úgy vizsgálni, hogy konkrét tulajdonságokkal, időbeli és térbeli részletekkel jellemezzem. Az egészben rajzolódnak ki és érezni lehet, mi az ahol sikerült már kiteljesedni, és mi az ahol még nagyon nem. Nincs bennük külön bontható jó és rossz dolgok, de mégis nagyon erős érzéseket indítanak el a mélyből indulva. Olyan kavicsok amiket nem a vízbe dobunk bele, hanem a víz dobja nekünk vissza. A felfogóképességem teljességét megragadják, és üzennek. Rengeteget tanulhatok ha megérzem az üzeneteket, de nehéz lefordítani konkrét gondolatokká. Viszont végtelenül türelmesek és békések, ez biztos. Szinte már közömbösek is. Tudják hogy bármikor foglalkozhatok velük, az idő és a tér bármely pontján, és ha nem teszem akkor is teszem.
A mindnenapos feladatok dolgaiban szerencsére most nagyon-nagyon pozitív minden. Természetesen ez főleg a gyerekek-körül forog, de már néha belecsempészhetőek vagyunk újra Tündér és én is. Még persze így sem gondolom, hogy ne lehetne bőven fejlődni, érzem azokat a pontokat ahol még messze a cél, de az összkép nagyon harmonikus, és minden pillanata hálával és rácsodálkozással tölt meg. Nagyon köszönöm ezt a minket segítő látható és láthatatlan szeretetnek.
fontos utóirat: egyáltalán KI OLVASSA a blogom mostanság??? Van itt picit alább egy “Leave a Reply” (ha nem a főlapon, hanem a posztba belekattintva (a címre rákattintva) nézitek), oda lécci dobjatok bele valami bármilyen reakciót. FMI, azaz for my information, és persze KÖSZI előre is :)