2017.01.30. 00:28
Elég mélyre merültem, és ez fejlődés. A mélységben fokozódik a komplexitás, ahhoz képest mintha csak a felszínen haladunk. Emiatt fárasztóbb és egyenlőre csak rövid időkre sikerül a merülés. Tudom, hogy sokan lehetnek, akiknek ez könnyebben megy, és csak mosolyognak azon ami nekem hatalmas eredmény. Nagyon jól van ez így, örülök ha ők többet tesznek a világhoz, bár valószínűleg ez nem ilyen egyszerű.
Nagyon érdekes gondolat futott végig most bennem, ezért jó az önreflexió. Korábban a legtöbb ilyen megélésem magam körül forgott, és néha persze valami hatalmas külső univerzummal való összekapcsoltság körül.
Magamon keresztül ugyan, de most már inkább ”ősképek” lenyomatait vizsgálom. Nehéz ezt megfogalmazni, még elég friss a gondolat, de jól esik lepötyögni. (Először az archetípus ugrott be, de nem igazán erről van szó, csak részben)
Külső szemlélőként nézve érzem, hogy ha a belemerült állapotból tudnék felszínre hozni gondolatokat, megvan rá a képességem, hogy nagyon “ütős” dolgokat fogalmazzak meg. És rögtön érzem, ezt nem szabad belső kontroll nélkül tenni. És ettől kizökkenek, és nem jöhetnek még teljességében felszínre a megérzések. De a kizökkenés után elcsendesedve mégis sok apróbb változtatni való fogalmazódik meg. Jó érzés az is, hogy bár kicsit elvontnak hangzik amit most írogatok, de ha majd összeáll akkor teljesen konkrét “hétköznapi” dolgokat tehet teljesebbé.
Itt tartok per-pillanat. Szívbéli köszönet minden “tanítónak”, és hogy lehetőségem van megélni a tanításokat. Szeretnék még a végére egy rövid különleges idézetet idemásolni. Annyira érdekes, hogy egészen más kontextusból emeltem ki és valahogy mégis tökéletes: “a csönd lassanként átformálódott odaadó figyelemmé, és a nemes, kissé meditatív lassúságú mozdulatok átvezettek minket a gyógyító, cselekvő szeretet és megértés tiszta szférájába.”