2007.08.06. 22:19
mire ide jutok már mindig inább az ágyikó fele hajlana pilledt búrám .. zavar hogy zúg ez az izé, meg hogy forró, meg hogy fáradt a szem…de belül mégis azt érzem, hogy a hírek, a levelek, a csilivili ezazamaz olyan felszínes.. néha áthatolva rajtuk vagy közéjük pottyanva van egy pár mélyebb gondolat, érzés, igazi szívesség, valódi nevetés, egy mosoly, de a legjobb akkor is ide pötyögni: magamból kifele kukkantani körül..
ez egy nyugodalmas hangú, prittyprötty kis iromány lesz, de megpróbálok egy csipetnyi szabad asszociációt keresztül paszírozni a sablonos sorokon..elengedni a fonalat, tömöríteni..és végtére hát az a kellemes tudat nyugtat, hogy semmiképp sem tudok más lenni, mint önmagam, akárhogy is jön, majd mikor egyszer visszanézem az archivumot akkor ezt is izgalmas lesz látni, hiszen itt mindig is a belsőm beszélhetett..ma is visszanéztem volna, de éreztem, hogy akkor becuppant a múlt és a jelenben ennek a viszonylag-rendezett kis izének sem lett volna már energiája kitolakodni..és végre nem vagyok lusta komponálni kicsit..nem hagyom hogy elsodorjanak, ez jó érzés..és sokminden mással majd ezt is újra vissza kell erősíteni..mert kell! ..átgondolkodni eztazt önzőségről, tunyaságról..beszéni, írni, dalolni.
A hétvégéről majd lesznek képek-szépek..3napnyi Badacsony..a “nagy lépésről” meg sokkal jobb személyesen dumálni mindeki fele..ugyhogy nem térek most el arrafele…lesz még róla bőven bejegyzés:)
Nincs meg az áttörő ihlet..csak írogatás..kellemes-illdomos, mint Mr. Ivan Ilijics, háttérben a Szigeti zörejek kezdték meg táncukat a kerület nagy szürke házai felett..idén nem megyek ki..1000éve először..nincs hetijegy..csak majd 1 nap..max2..de örvendek a sok sátor-polifom arcnak a héven..csak jönnek csak jönnek..mindenki józan, mindenki tiszta.. vicces így látni..
Szerettem volna ma meditálni, ülni szépen egyenes háttal, és összölelkezni a nyári este tücskös-holdas belémvetülésével..szépen lapozgatni az asszociációk között, eldobni bármit, elővenni mindent. de asszem ikább szavakat röppentek a kollektívába, érzéseket símogatok meg, várom hogy hozzám bújanak.. kedvesek velem, mert harmóniát teremtettem számukra.
Leeresztem, ami eltömi a pólusokat, ahol a belül rotyogó eredetiségnek kéne feltörni.. közelebbről vizsgálom a sok alvó krátert..a múlt kitörési pontjait nézve koncentrálok.. de csak a képzeletet hagyom játszani, szaladgál tisztán fényesen, cikázik a tájon.
Zúg a masina…elbúcsúzik a táj,