2014.02.15. 22:14
Ezt kérdezte tőlem Zsófi, olyan este 9 körül, én rámosolyogtam, most 11 van. Azóta elég sok mindent csináltam: átkísértem Borkát az éneklős ágyba, aztán vissza, Ambrusnak adtam somkóró mézet, aztán Borkának is, Málnával sétálgattam egy kicsit, kicseréltem a pelusát kétszer, egyszer csendes volt, egyszer nem, Zsófinak pedig adtam egy algopirint, megmaszíroztam a bal talpamat, és elolvastam pár friss dolgot a twitteren, és végre eljutottam hogy ide is lepötyögjem mindezt.
Már 3 hetes Málna, szállunk, lebegünk az időn kívül, de mindenesetre valami más idő síkon az biztos. Ambrusnak megvolt az első ovis farsangja, asztalos volt, mint a nagyapja, meg az ükapja. Borka is beöltözött a kisoviban, királykisasszonynak.
Ahogy a gyerekeknek, szerintem a felnőtteknek is vannak fejlődési ugrásai. Én most pont a közepében vagyok, és valami ami most fejlődik ki bennem, az még olyan picike, mint a Málna mikor bambul a világra a vállamon. De már mindene megvan, az összes szerv, az összes érzék, csak fejlődni, tanulni kell, alkalmazkodni ahhoz, hogy ezen a világon Teljességé válljon.
Kimaradt egy teljes 6 hetes jóga, itthon mégis dolgozom folyamatosan a belső harmónia fenntartó rendszeren. Mosolygok belül rengeteget, még ha kívül csak a fáradt szemeim látszanak, akkor is. Szerelmes vagyok jobban mint bármikor, még ha most nem is erről szól itt az élet. Apukája vagyok három csodaszép egészséges gyerkőcnek, akik olyan dolgokat tárnak fel előttem, amit még soha senki azelőtt.
