2009.11.21. 22:41
most csend..sejtelmesen ködösödő budai vár, görbe hát, a sötétben, csak a monitor halvány fénye világítja, meg a netbuknyi billentyűzetet, vakon gépelés, gépen vakolás, fraktálok tánca suhant át a monitoron, a fejemben is azt mondják hasonlók vannak..önmagukat, más-más méretben ismételgető komplex minták..tudják már azt is hol melyik billentyút kell lenyomni itt, hogy utána ott ugyanaz a gondolat képződjön le, mint itt.
rundtriptime, tanultam ezt valahol, és még mennyi mindent, ami ma nagyon mélyre bújt. Ma mást oldottak meg a sistergő neuronok, elszaladtak a Mesterutcai bababoltba, nagy kék masináért, megmutatták Golyófejnek a Gellérthegyet, és nyugalmat sugároztak a viharos időkben, ami az anyai ösztönösség ösi tudásának kivetülete erre a pici kis szobára, ezen a rövidke kis napon.
egyszer lerajzolok majd ilyesmi gondolatmenéseket, megmutatom rajtuk, hogy milyen izgalmasan tömörít az agyi asszociáció, és ezek csodaszép rajzok lesznek, valójában inkább mesék, ahol az én kis hősöm, könnyedén libegve ugrik majd gondolatról gondolatra, asszociál szabedon, mint itt én, és lehet hogy ott te is, közben magadba becsatolod a mondataimat. félek leírni, hog várom a kommenteket, mert olyankor sosem jönnek, azokat is maga a belső szerkezet váltja ki, ahogy a külső peremén, ahol ti csatlakoztok belém, ott pukkan egyet, egy neuron halkan..és valami megindul. bár tapasztalat, hogy az ilyen agymenésekhez nem igazán van mit hozzátenni..hmm…inkább cáfoljatok rá, és legyen..gyerünk passzivitásból ki, aktivitásba be..