2009.03.10. 21:44
…napvégére sikerült idehuppanni
… mindent le kell zongorázni, mire eljutok az idefirkantásig, ígyhát gondolhatjátok mennyi idegenergia marad a nagyságos gondolatok összepaszírozására
… valami mindig máshogy van érzés
… nem jönnek a sorok … elvesztettem a hangom
… megnyomkodom az orrnyergemet, a pillanat mozdulataira figyelés mindig segít
… csobogó cseppek, tündér ott zuhanyzik, én itt görnyedek és próbálok elröppenni, elvonatkoztatni, összefoglalni, megosztani, kipakolni
… de szinte képtelenség elkapni a fogatagot, hol kezdjem-el..magamramardóidő-hiányérzet, miközben mégis azt élvezem mikor zajlik, és megyünk, és jövünk, és csúszkálunk, és dumálunk..és valahogy mégsem teljes ezekben a harmónia
…nagy feladat elé állítva magamat,mint mindig…és annyi szép és jó zajlik közben….és most kidőlök, pont…neszesemmi-fogdmegjól