2010.01.04. 21:18
Vers egy Jóság Halmazhoz
egy pici időugarás, vissza november 25.ére, amikor is reggel hétóra huszonhárom perckor:
Lehullott egy levelecske,
földet érve azt kereste,
merre legyen téli álma,
hol takarja hó bundája.
Vissza gondolt a tavaszra,
langyos szélre, esti fagyra,
röpke nyári éjszakára,
őszi szellő illatára.
Fehér télben mélyen alszik,
Tavasz zöldben kinyújtózik.
Újra élet táncol benne,
színes vidám levelecske.
kezdetleges, de szeretetes. Krumpli naplójába körmöltem éppen az esti tapasztalásokat, mikor egyszercsak visszalapozódott.
ui.: (Përshëndetje kalmanp! / Now you know how to greet people in Albanian!)