2010.01.03. 12:23
Szeretek a konyhából írni: a frissen pucolt hagyma illata, “szerinted rakhatok egy kis cukkinit a húslevesbe” - kérdés, pici Pó is a közelben szuszog. Feltekertem ismét a fűtést, így odakinnt jóhideg, idebennt jómeleg. Komfort, amit megbecsülök. Délután vendégek lehetnek, KissP és Mikee, Krumplinéző látogatások.
Pucolt répa illat, mélyen beszippantom, elmosolyodok. Finom hosszúnak tűnt ez a pár nap újévkedés. Azt érzem sokat tud fejlődni így hármunk harmóniája, Ambrus lassan kezdi megtanulni a pocakon kívüli világ ritmusát: éjjel mélyen alszik, akár 5-6 órát is, nappal csak lepihenget két szemlélődés között (most is épp felnyökögött, mintha érezné hogy pont róla van szó:)
Valahol egyik felem mellett süvítenek a naptári napok (olyan mintha, 3-4 nap lenne egy), másik felem csigalassan bandukol az úton, minden részletet megfigyel, minden pillanatba belemerül, elmereng. Érdekes kettősség, nagyon jól megférnek egymás mellett, hiszen az idő mint tudjuk relatív.
Újra visszalátogattam az univerzum megismerés birodalmába, egy remek könyvvel, és a remek téli hangulattal, ahol az olvasás alatt nem érzi az ember, hogy lemarad a természet bimbózásáról, vagy a hosszú nyári nappalokról, esetleg a hulló levelekben gyönyörködésről. Ilyenkor idebennt a legjobb, nézni, ahogy vízszintesen süvít a hó.
“Mindjárt kiveszem, ha nagyon sír” - álljon itt zárszóként.
