2009.12.05. 21:40
Rekord gyors bealtatás, mármint a tegnapi 2óra komoly balhé után, ma sikerült egy röpke 45perces..valószínű pocak fáj kisembernek, nem jó neki sem, tegnap még hisztinek hittük, de alapvetően minden csak tippelés ebben a játékban.
Ezzel meg is volt a maesti party, és most hódolok csend-isten előtt, hogy velem vala, és megpróbálok belegabalyodni a szavaimba, mert az jól tud esni ilyentájt evégett :)
Altatások közben kezdem kifejleszteni új mélymeditációs technikámat-működni látszik, magamat is egyfajta teljes nyugalomba ringatom, amit segít az, hogy magamhoz közel szuszog Krumpli, ezek elmélyült pillanatokká válnak, kellemes, mély gondolatok köszönnek be ilyenkor a tudatba, igazi merengés, igazi csendes-út. Közben ringatom, és a kivilágított várat bambulom, így sikerül ezeket a pillanatokat tökéletesen bearanyozni. Pl. azon méláztam tegnap, hogy mi a SZÉP, és miért szép az embreknek, ami előtt megállnak és rácsodálkoznak. Ha megfesteném vagy lefotóznúám a fent leírt bambulós képet, mitől válna széppé, vagy váltana ki érzelmeket másokból, mi az amit belead az ember, és a másik érez..alapvető egyszerű kérdés, mégis rengeteg minden kibogozható belőle ..
Villog a kurzor, várja az input, várja, hogy nekilóduljon, és belőlem beléd hatoljon, kettősséget kell eggyé olvasztani megint..lassan vissza kell kanyarodnom a Zen irányba is, ott eltűnnek a felesleges kérdések…magamnak és netek is írom a szavakat, külső és belső rétegek egyaránt visszaolvashatják majd és írhatják eztet itt.
Szakállam vakarom, körbe nézek. A szanaszét heverő mütyürök mind egyszerre kezdenek bele a meséjükbe. Inkább felkapom a masinát és rájukdobok egy fotót, hogy időcsapdába ejtsem a meséket - pillanatba sűrítéssel.
Budha, sapka, festmény, mackó, Totoro, nyuszi (répaautó), motoros-mellszívó, képeslap, ajtódísz, doboz és konverter, fizulap, fax, babák, növény, éshát maga a szekrény ami délcegen tartja a rengeteg téridőben cikázó gondolatot.
Titokban mindig kicsit remélem, hogy szájbarágás nélkül is sikerül inspirálnom. De most kicsit szájba is rágom. Nézz körül te is, merengj el a rengeteg mesén ami körülötted hever, haver :) Vagy épp merre jársz mikor olvasol, mi vesz körül, merre repít, ha “belegondolsz”.
Vakarom tovább ezt a túlfejlett borostát, arcszőr ez már rendesen. Nem kisfiú aki mögötte pislog gyenge szemén kersztül egy szemüvegen át. Inkább már nagyfiú, aki mellé pottyant egy kisfiú, hogy mostantól együtt játszanak, amikor kedvük úgy tartja. A kisfiú mellett egy Tündér szunyál, remélem mélyen pihen, mert rég röppent már kedvére, vidáman bukfencet vetve a röpke meleg nyári tündérfényes éjszakában. A tél márcsak ilyen itt felénk, és most még az éhes kisfiú is csak tőle kaphat enni. Ezt senki fiú meg nem értheti igazán, nomeg a rengeteg ösztön ami a csöppséget félti. Annyi mondható csak bizton, én már minden igazi jó anyukára máshogy nézek ezentúl, ismét egy eddig ismeretlen fátylat lebbentett fel az utat kísérő szél. Szellő úrfi, aki a dolgokra a mögöttest tapasztja, így lehet ugyanaz a valóság egyiknek unalmas, üres, míg másiknak csodákkal teli, tündöklő bálterem.
Szép estét mindenkinek, kellemes sörözést, aki épp úgy van vele, és boldog szülinapot ezen felületen is többfele küldöm: Mártinak(hamár kiderült), és Tázlee-Maceenak is. És még egy óra és jön a Mikulás, ígyhát hozzon Mikenak boldog névnapot!