2008.07.14. 06:21
A pillangót csodáltam, ahogy a fényben úszó rétről az erdő hűvös sötétjébe libben át.
Könnyed szárnyakon táncol a lombokon átszűrődő fénysugarakban, aztán eltűnik a tisztás száraz bokrai között.
nincs is nagyon kedvem mást leírni..olyanokat, hogy odamentünk-voltunk-jöttünk..talán a kinti szürke ég, a vihar, a sok lehulló vizcsepp, az autógumik sercegése. Rájöttem: ha erősen figyelem a külső hangokat, akkor közelebb bújik hozzám a belső csend. Még egy gyertyát is gyújtottam, hogy apró lángja táncoló fénypontként csilloghasson vissza a simára csiszolt mosolygós-Budha pocakról.
Szeretnének “papírra kerülni” a hétvégéket, napsütéseket, evéseket, ivásokat, nagy beszélgetéseket elmesélő szavak, de inkább valamifajta asszociációkat, mélyebbről jövő formákat, belsőbb gondolatokat keresgélek most. Az én kis naplómban, ahol magammal beszélgetek, a koncentrált józanságot próbálgatom. Kérdezzek-felelek, hol legyen, mi legyen, hogyan legyen.
A kurzor villog, várja az inputot, a masina berreg küldi az outputot .. ülök és töprengek, nem olyan konkrétan, mint ahogy ez a bejegyzés se lesz az.. csak úgy .. vajon tesznek ilyet a többiek is csak nem mesélik el??? .. nem problémákat megoldó, áthidaló, módosító merengés, hanem inkább csillagászati megfigyelés szerű..valami lélek-univerzumban, ahol tudatunk kering mint a bolygók .. meghatázozott pályán, törvények alapján, és mégis nincs két egyforma porszem a légkörökben, két egyforma kráter a felszínen, egyforma magma..
Görbül a hátam a karosszékben, mordul a gyomor, nógat a tudat, hogy enni kell, menni kell, lenni kell .. de vannak ilyen napok, mikor csak merengenék még tovább és tovább..mint Rómeó a medve a kanapén.
ui.: Mennydörgés, égszakadás, viharfelhők vágtatnak, ömlik a víz..az éltető víz.