2010.08.16. 22:38
Kicsit máshogyan persze, mint terveztem. Most van egy órám, pont most. Kiírta nekem a gép, a mosógép. Ő pörgeti a pelenkákat, másik két masina pedig szinkronizálja vissza a jailbreak által összelapátolt állapot előttit. Megnéztem pár TED videót, és mindig megállapítom, hogy zseniális. Most is megállapítom, és pont az írói kreativitás falakat döntögetőségéről beszélt benne egy kedves fiatal néni.
Belső szememben Balatoni víztükör. Csodakép, amit a bennem összegyurmázódó kavalkád színez, formál alakít. A vízben egy füligérő hatalmas mosollyal pancsoló emberke. De igazándiból most mindig hárman vagyunk. Tündér nem látható, ebben a nagy puha emlékérzésben, Ő mostmár minden mögött ott van, majdnem pont annyira, mint én magam.
Hosszú-hosszú nap a mai, és mégis lehetetlen köré rajzolni egy kört (TED inspiráció alapján), mert mindig kibújik valamerre, olyasmi mintha teljes minden, ami most én vagyok benne motoszkálna valahol. Igazándiból csak azért keresem a határait, hogy továbbgondolva kibújhassak belőlük. Jópofa ez a most állapot, fáradtan sokkal könyebb a képzelgős féltekét ..
[kütyübütykölés] – már csak 10 perc hátra, nagy pohár csapvíz előre..kizökkenve.
Mostmár nem is zökök vissza, teregetek, azt lepihenek.