2012.06.07. 22:58
sokféle életérzés suhan el körülöttem, de úgy hogy rajtam keresztül is egyben. Mindent magába szippant a két manócska felnevelési energia áramoltató háló. Minden pillanat amikor bennük gyönyörködhetem, mindent megmagyaráz. Ebben a 100% önszórakoztató rendszerben nincsenek olyan kérdések, amik alapvető dolgokat kérdőjeleznének meg. És ez hatalmas különbség a gyerekmentes, vagy akárcsak egy gyerekes létformához képest is. Itt minden egyes mozdulat, gondolat, konfliktus, kesze-kusza szál arra az szuperszilárd alapra épül, amit úgy hívnak: család- és itt most a legősibb messze beszéd-és-szavak kifejlődése előtti korokból táplálkozó fogalomra gondolok.
közben pedig megszűnnek dimenziók, amik korábban a legeslegközpontibb dolgok voltak. sőt még olyanok is amik csak kicsit voltak központiak például, hogy informálódni random mód a világró (mondjuk pl.: “Hipsters tend to be in their teens through to their 30s”.. nekem mostanáig fingom nem volt egyáltalán mi is az a hipszter, mint fogalom). Kicsit más példa: “no és milyen volt múlthét csütörtök?” - kérdezte tőlem Mamus, “ööööööö” - fizikailag nem tudtam visszaemlékezni, míg nem kaptam pár mankót, hogy mire is kéne emlékezzem… “repül, suhan ez az idő izé dolog”.
vannak még mindenféle munkásember gondolatok sokan a fejemben, róluk most nem osztok meg semmit, viszont örömmel közlöm, hogy Ambrus talált egy kis gyerekrejtvény füzetet, ránéézett, elgondolkodott, majd megállapította: “ez az én internetem”
,,… nézek még egy kis http://www.ted.com/ és aztán virraztás vége
ez még valahogy szeretne itt lenni: 