2008.06.18. 21:00
monitorkisugárzás, sercegés, gépelőttgörnyedés és hűtőventilátorpörgés - kicsit sok belőlük mára.
de eleresztem magam mellett a panaszaim, a kedv hogy írjak, asszociáljak, visszaolvassunk és újraéljünk, felülkerekedik hát mindenen és íme potyognak a betűk, megtelik újra a gondolat-közeg!
“Víztükör, tündököl benne szemem kéksége csendesen a felszínen lebeg”
-meditáció helyett archívumban böngészés, varázsszóra eltűnik a fáradtság, felfrissülneknek mindenféle emlékező neuronok, összekapaszkodnak a jelent rögzítőkkel..a Vár aranyfényes zöld kupoláját bámulom, és merengek: mennyiféle változást hordoz hátán az Idő, ki gondolta volna akkor és ott, hogy mi lesz itt és most?
volt ott egy vad-asszociációs stílusom, nyers és csapongó, összefüggéstelennek tűnő, de mégis sokminden egyben
“felhő a sötét égbolt mindnet eltakar..zene mocorog a sejtek tudatra ébrednak..a membrán megremeg…égő fonal festi végig a szürralst álom teremtette képzelet mintáit.”
.. sok helyesírási hiba, nem érdekelt hogy javítsam, sőt kimondottan jópofának tűnt hogy inkább bennehagyom.. változik:visszaolvasom a mondataim, javítom, átfogalmazom a hibás szavakat.
most inkább magamat elemzem, úgy érzem nem tudok újító lenni/pillanat.. nem pattan ki spontán hirtelen a világmegváltó mondandó, de jólesik az önmarcangolás, vagymi:)..messze még a szint, ahol majd azt játszom, hogy íróvagyok, tudni fogom kinek írok, és miért, miről és
hogyan lesz az majd mind olyan mint a bennem kuksoló nagytudású Lény.